uk loan

Nekrológ

Kerék Imréné
Tudtuk, hogy súlyosan, és hosszú ideig beteg volt, de mégis mindenki abban reménykedett, ő maga is, hogy szervezete erős, leküzdi a betegséget, de sajnos, nem így történt.
Halála ugyanúgy rendített meg mindenkit, mintha az egyik percről a másikra történt volna. Hosszú szenvedését méltósággal viselte, mint ahogy életét élte és hivatását, a gyermekvédelmet gyakorolta.
A szakma őt, mint a gyermekvédelem „nagy öregét” tartja számon a mai napig.
Kerék Imréné született Balogh Ilona (Rábacsécsény, 1946. augusztus 18) 1967-ben végzett a győri tanítóképzőben, pályáját vidéki tanítóként kezdte Fertőszéplakon, majd Sopronkőhidán dolgozott és szerzett tapasztalatokat ahhoz, hogy vállalni merje és tudja 1975-től a Soproni József Attila Általános Iskola és Nevelőotthon belső iskolájában a tanítói munkát. Tudatában volt annak, hogy rögös út várja, mert a gyermekek, akiket gondjaira bíztak, olyan családi környezetből jöttek, ahol sokszor testileg is, de főként lelkileg többszörösen sérültek.
Kiválóan végezte munkáját, ezért 1983-tól, mint a nevelőotthon igazgató helyettese a belső tanintézet iskolavezetője, majd 1988-tól az egész intézmény igazgatója lett.
Kedves, mosolygós személyisége a gyerekekre mindig megnyugtatóan hatott, valamennyi növendéket személy szerint tartotta számon, a szülőkkel, hozzátartozókkal pedig barátságos, elfogadó és emberséges volt. Mindig tudta, hogy ki az a gyerek, akit iskolai szünetekre hozzátartozóihoz haza lehet engedni, ki az, akit semmiképpen sem. Tevékenyen részt vett az akkor nagyon kiemelt gyermekvédelmi munkában, melynek célja az volt, hogy a gyerek családját alkalmassá tegyék a visszafogadásra. Szorosan együttműködött az akkori Győr-Sopron Megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézettel, hogy segítse azt a családgondozói munkát amit az ottani munkatársak végeztek.
A gyerekeket jól ismerve tudta, hogy felesleges energiáikat a tanuláson felül tartalmas programokkal kell lekötni, mindig szervezni kell egy olyan rendezvényt, amiben személyre szabottan részt vehettek, sőt ezekkel a programokkal még az intézmény falai közül is kiléphettek, eredményeket érhettek el, ami sokat jelentett önbecsülésük fejlesztésében. Olyan munkatársakkal vette körül magát, akik ebben őt maximálisan támogatták.
Megjegyezném azt is, hogy a rendszerváltás idejére minden gyerek rendelkezett útlevéllel, kiépült egy komoly külföldi csere üdültetési kapcsolatrendszer, nyári szünidőben mehetek Svájcba, Németországba stb. és természetesen mentek a Balatonra, más magyarországi üdülőhelyekre is.
Külső és belső kapcsolataiban tárgyszerű tárgyaló fél volt, úgy a munkatársaival, mint más szervezetekkel. A nevelőotthonban a gyermekeknek rengeteg, sokszínű programot szerveztek. A dolgozókkal emberséges és toleráns volt, nem akadályozta őket munkájuk végzésében. Ha valakinek jó ötlete támadt, hagyta, hogy azt megvalósítsa, ilyen pedagógusok pedig sokan dolgoztak mellette. Eseménydúsak voltak a gyermeknapi kavalkádok, a belső szülinapok, farsangok. A gyerekek kulturális eseményeken is részt vehettek.  Nagy élmény volt számukra a balfi holokauszt emlékhely felavatása, szájtátva hallgatták Mensáros László előadásában a „Hetedik eclogát”.
A rendszeres sportolásról sem szabad megfeledkezni. Szoros kapcsolat alakult ki az akkor még működő Soproni Labdarugó Clubbal és az uszodával. Minden évben részt vettek a Föld Napjának városi vetélkedőjén. Egy csapat az országos döntőig jutott el a katasztrófavédelmi vetélkedőben.
A leírtakból látható, hogy „volt élet” Kerék Imréné által vezetett nevelőotthonban.
Mindig gondot okozott a már 18. életévüket betöltött és a városhoz kötődő fiatalok elhelyezése, akik senkihez nem tudtak hazamenni. Az 1990-es évek elején belső lakásotthonokat alakítottak ki a fiatalok számára, természetesen csak azok maradhattak ott, akik képesek voltak az intézmény rendjéhez igazodni.
Az új gyermekvédelmi törvény megjelenése jelentősen átalakította a gyermekvédelmi intézmények szerkezetét, régi működési rendjük már nem volt tartható, ennek személyi következményei is voltak, 1999-ben igazgató helyettes lett.
Munkájának elismeréseként 2006-ban Batthyány-Strattman László díjat kapott, ugyanebben az évben nyugdíjba vonult.
Házasságot 1969-ben kötött Kerék Imre tanár, költővel. Két gyermekük született, 1970-ben Szabolcs, 1972-ben Mónika. Családi életük példás volt, gyermekeik harmonikus, boldog családban nőttek fel. Férjét, amiben lehetett támogatta, mindent megtett annak érdekében, hogy költészetének nyugodt és biztonságos hátteret biztosítson. gyakorlatias gondolkodásával és szerető gondoskodásával sokat tett annak érdekében, hogy az ő életpályája is elérje a csúcsot. Kerék Imre József Attila díjas költő-műfordító pedagógusnak 2020 októberében, az 1956-os emléknap alkalmából Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta.
Élete végéig a gyermekvédelem „megszállottja” volt.  Küldetését teljesítette.  Emléke sokáig él még közeli és távolabbi munkatársaiban, nem beszélve arról a több ezerre tehető volt nevelőotthoni gyerekről, akik szoros kapcsolatba kerültek vele. Nem felejtik a mindig nyugodt, kedves személyét, akinek mindig volt jó szava hozzájuk és szeretettel fordult feléjük, mostanára akárhova vetette is őket a sors.
Béke poraira.
Győr, 2021. március 22.
 
Volt munkatársai nevében Háromszéki Ildikó igazgató